Halihó Emberek!! :))
Ez a történet két ikerről szól. Nagyon sokat nem szeretnék elárulni, mert úgy már nem lesz izgi ;)
De mivel azt ígértem, hogy prológus lesz, ezért írok ide valamit. :)
Sétálok az üres utcán. Semmi sem mozdul. Hajnal van, semmi nesz, csak a léptem zaja hallatszik néha. Olyan, mintha megállt volna az idő.Semmi sincs, csak én és a gondolataim. Néha ki kell zárni a külvilágot, hogy csak te magad maradj, egyedül, magányosan, és hogy utána, ha elég erős vagy, visszavesd magad az életbe. Könnyebb nem élni. De nem kell mindig a könnyebb utat választani. Felnézek. Elkezdett felkelni a nap...egy könnycsepp szökik a szemembe. Egy új nap kezdete. És ez így fog menni örökké...Hogy mi van az örökké után? Aki tudja, már nem képes elmondani nekünk. Halott. Egyszer mi is azok leszünk. Amíg élsz, azt hiszed, hogy ez mindig így lesz, mert nem tudod elképzelni, milyen az, ha már nem. De ne ezen rágódjunk!! A könnycsepp lefolyt az arcomon, hogy utána a földre hullván meghaljon. Ez a sorsa. Mindenkinek van valami dolga az életben. Valami küldetése, és csak akkor megy el erről a világról, ha megtette, amit meglehetett. És mit lehet tenni? Erre neked kell válaszolnod, majd akkor, ha te is végigjártad az utad. Ez pedig az én utam...
