2. Talán csak képzelődött?

Sziasztok:) Itt az új rész, bár egy kis késéssel, mert fesztiválon voltam. Köszönöm a kommenteket, és a kritikát!! És lett egy feliratkozóóm!!! Köszönöm:)) Jó olvasást! <3 :D

-Igen?-bökött kérdőn Ariadne felé Rácz tanárnő.
-A szülőkhöz mit írjunk, ha elváltak a szüleink?-kérdezte, és ahogy kimondta a kérdést, a mellette ülő lány is letette a kezét. A tanárnő pedig elmosolyodott.
-Ez esetben mindkét szülő elérhetőségét kérem-válaszolta, a lányok pedig bólintottak. Ariadne egy kicsit furcsállta, de nem vette nagyon komolyan a dolgot. Kitöltötte a lapot, ahogy körülötte mindenki más, csak volt egy kis gáz. Az anyukája telefonszámát nem tudta. Még nagyon régen elváltak a szülei, nem is emlékezett rá, úgyhogy azt a részt üresen hagyta. Egyszerre állt fel a két lány, és kibattyogtak a tanári asztalhoz. A fekete lány gondolkozott rajta, hogy szóljon-e a tanárnak, hogy az anyukája telefonszámát nem tudja.
-De mindegy, úgyis észre fogja venni, és meg fogja érteni, mert elváltak a szüleim-gondolta, úgyhogy csak szó nélkül odaadta a lapot, és elindult vissza, amikor hirtelen megtorpant.
-Elnézést, tanárnő, én nem tudom az apum telefonszámát, mert elváltak a szüleim még kis koromban-magyarázta a hippi lány Rácz tanárnőnek.
-Rendben, semmi gond-mosolygott a tanárnő. Tudta, hogy egyszer minden titokra fény derül. Szépen lassan szállingózni kezdtek a többiek is a tanári asztalhoz, pont úgy, mint a hópelyhek az ablak másik oldalán. Ariadne a kezére támasztott állal, összevont szemöldökkel bámult ki az ablakon, amikor valaki meglökte a székét. Felkapta a fejét, és egy szőkésbarna hajú srácot látott elmenni.
-Bocsánatot kérni luxus?-gondolta, és aztán visszadőlt az állára. Így nézelődött a teremben, amikor hirtelen rátévedt a pillantása a másik lapra.
-Mit is mondott Rácz tanárnő? Valami felmérés- szerűség csakis saját érzések, gondolatok alapján. Mi lehet ez?-vonta össze a szemöldökét, és megfordította a lapot.
1. Ki a legszimpatikusabb az osztályban?-olvasta a kérdést.
-De a neveket még nem is tudjuk. Mindegy, megpróbálom körül írni-döntötte el, és körülnézett. Ugye, ült mögötte a melírozott lány, vörös rúzzsal, és a szép, de bunkó csaj, Ariadne mellett a hippi lány. A másik padsor leghátsó padjában ült egy kék(!!) hajú lány. Ariadne-nak elkerekedett a szeme.
-Hű, nagyon bátor. És baromi jól néz ki-ámult. A kék hajú lány a padjára dőlve egy fehér fülessel zenét hallgatott, és pont leszarta, hogy óra van. Mellette nem ült senki. Előtte egy világos barna hajú fiú kötött pulcsiban arról beszélt a mellette ülőnek, hogy tegnap este milyen számítógép maratont vitt végig. Szemügyre vette a másik fiút is. Fekete haja volt, barna szeme, és éppen a fekete bőrdzsekije zsebéből húzott elő egy szegecses fekete fülhallgatót, bedugta a fülébe, és az ütemre kezdte rázni a fejét. Ariadne-nak nagyon szimpi volt a srác. Nem csak azért, mert ilyen helyes volt, meg ,,úú és áá", hanem mert rocker volt. Végre egy rokonlélek!! Hasonlított a zenei ízlésük, és a világnézetük is biztos. A fiú kicsit vicces volt, ahogy a néma csöndben rázta a fejét, legalábbis a zenét csak ő hallotta, és őt nézve Ariadne elmosolyodott. Aztán pásztázta tovább a termet. A rocker fiúék előtt ült két srác, és Ariadne a távolabb ülőben felismerte azt a srácot, aki meglökte a székét az előbb. Szőkésbarna haja volt-mint már mondtam-, és zöldes szeme. Most éppen a mellette ülő srácot bökdöste, aki pedig próbált aludni, de így nem nagyon ment neki. Amúgy a srácnak fekete haja volt, és egy fekete pólóban próbált csicsikálni :). Ariadne mosolyogva figyelte, hogy vajon melyikőjük ,,győz". Egy kis idő múlva a fekete srác felemelte a fejét, mondott valamit a padtársának, aki rögtön abbahagyta a bökdösést, de odahajolt, és súgott valamit, mire a fekete fiú megfordult, és érdeklődőn körbenézett. Találkozott a szeme Ariadne-éval. Hatalmas kék szeme volt a srácnak, amiből valami mosoly, és lazaság áradt. Mélyen Ariadne szemébe nézett, furcsa volt egy kicsit, aztán elkapta a tekintetét, és ledőlt a padra.
-Mi a...? Na jó, ez érdekes volt-nézte Ariadne összeráncolt szemöldökkel az asztallapot. A lánynak olyan érzése volt, amikor a fiú ránézett, mintha a pillantása a csontjáig hatolt volna, és nem tudott semmit sem tenni ellene. Megrázta a fejét, és tovább pásztázta az osztályt. A két srác előtt ült a szőke vasalt hajú lány, akinek hideg szürkés szeme volt, és kicsit lenézően bámulta az embereket. Mellette egy hatalmas csokibarna szemű lány ült, sötétbarna haja volt, és barna bőre, és a telóját nyomkodva néha elmosolyodott. Biztos SMS-ezett. Nagyon kedvesnek tűnt.
-Hmm...nehéz kérdés. Ki a legszimpatikusabb?-töprengett. Elgondolkodva a lap fölé emelte a tollat, és beírta a kék hajú lányt, mellé pedig...azon töprengett, hogy a nagy csokibarna szemű lányt írja, vagy a hippi lányt, de végül a hippi lányt írta.
2. Kire vagy a legkíváncsibb?-olvasta a következő kérdést, és gondolkodás nélkül írta a választ: a fekete hajú, kék szemű fiú, aki alszik.
3. Ki nem szimpatikus annyira? Háát... Az a szőke, vasalt hajú lány, és a zöldes szemű, barna hajú lány, aki mögöttem ül. Ez a válasz is könnyen ment neki.
4. Melyik tantárgytól félsz a legjobban? És így tovább, jöttek a kérdések, mind hasonló volt, és végül amikor Ariadne kész lett, fáradtan felnézett, és találkozott a szeme a ,,titokzatos fiú"-val, aki éppen jött vissza a tanári asztaltól. Már előre félt, hogy megint olyan furcsa érzése lesz, de nem volt. A srác belenézett a szemébe, és azzal a lendülettel tovább is kapta a tekintetét, és leült a helyére. A pillantásában semmi furcsa nem volt. Ez érdekes. Akkor Ariadne csak képzelődött volna?

1. A kezdetek (a mesélő szemszöge)

Sziasztok! :)

Meghoztam az első részt, amihez olyan sok hozzáfűznivalóm nincsen. Megismerjük a főszereplő lányt, és az osztályfőnököt, aki tud valamit, amit senki más nem. De egyszer minden titokra fény derül.

Kérlek hagyjatok magatok után nyomot! :) Jó olvasást!! <3

Tél volt, sűrű pelyhekben hullt a hó. A hóesésben egy fekete alak ment, nagy kontrasztot vetve a tájjal. Lassan lépkedett, fekete haját szemébe fújta a szél. Lehajtott fejjel baktatott, minden bizonnyal a gondolataiba mélyedt, mert nekiment egy idős úrnak.
-Juj, bocsásson meg!- kapta a szája elé a kezét.
-Semmi gond-a bácsi feldúltnak tűnt, hogy már korán reggel majdnem fellökték. De a lányt ez a legkevésbé sem érdekelte. Továbbra is gondolataiba mélyedve lehajtott fejjel próbált utat törni magának a hóban. A bácsi tovább ment ugyan, - nem akarta megszólni ezt a furcsa lányt-de egy ideig még morgott magában. ,, Milyenek ezek a mai gyerekek, csakúgy fellökik az embert! Bár szegény pára így is elég vékony, csodálkozom, hogy nem fújta el a szél! Szegénykém biztos nem látott a nagy hóviharban. De hogy milyen zenét hallgatnak ezek a mai fiatalok! Valami szörnyű durva hörgés volt. Még két méterre is elhallatszott a lánytól! De hogy milyen furcsán nézett ki! Mindene fekete volt, még a haja is, és a fél szemét takarta. Hát igen, ez a zord szél mindenkinek a szemébe fújja a haját. Apropó a szeme! Hogy miért festik ki ilyen vastagon a mai gyerekek a szemüket?! A mi időnkben még szemfesték sem volt, mégis életben vagyunk!! Hahjaj, ezek a mai fiatalok!"- és a bácsi is gondolataiba mélyedve ment tovább az úton. 
      De a lányt már egészen más gondolatok foglalkoztatták. Láthatóan nagyon izgatott volt, alig figyelt rá hova megy, az egész út alatt ,,csak" három embernek ment neki.
-Jajj, bocsásson meg!...Bocsánat!...Elnézést!...-kért sűrűn bocsánatot.
-Semmi baj-mondták fintorogva. De Ariadnét ez nem érdekelte. Nagyon izgult, és nagyon félt is. Attól, hogy ahová megy, ott nem fogadják majd be. Megint egyedül lesz. Belépett a gimi kapuján, és az ajtóhoz ment. Vett egy nagy levegőt, és aztán lenyomta a kilincset. Nos, a hatás durvább volt, mint várta. Csomó megvető pillantás, csomó lenéző szempár. Lehajtotta a fejét és  megsemmisülten, kullogott tovább. Amikor odaért a portásfülkéhez, gondolta, megkérdezi hogy melyik a terme. 
-Csókolom! Meg tudná mondani, hogy melyik a 9/b osztály terme?-kérdezte nagy szemekkel. 
-A Halloween-buli majd novemberben lesz-felelte a portás, nem is hallva a kérdést, melyet neki címeztek ugyan. Úgy nézett ki, hogy a fülét kikapcsolta, de a szemét annál inkább nem. Teljesen leragadt a lány külsejénél. Pedig a belső sokkal fontosabb, ilyen idős korában ezt már tudhatná. Kérdőn nézett Ariadnéra a szemüvege mögül, hogy miért ácsorog még mindig itt, ilyen bizonytalanul, tutyi-mutyin.
-Ja, nem az, hanem, hogy melyik a 9/b terme?-tette fel a kérdést még egyszer, és közben egyre kevesebb esélyt látott arra, hogy befogadják majd.
-Ja-állapította meg a portás elég agyhalott módon, hogy tévedett-A 9/b terme...lássuk csak...-böngészni  kezdett egy nagyon hosszú listát, majd körülbelül 5 perc múlva kijelentette- a 9/b terme az ötödiken, a folyosó végén lesz. 207-es terem-biccentett.
-Köszönöm. Csókolom-köszönt el gyorsan.
- Viszlát-biccentett a portás, és amikor azt hitte, hogy a lány már nem látja, furcsán, gyanakodva nézett utána.
Közben Ariadne elindult fel az ötödikre, és azon bosszankodott, hogy hogyan fog felgyalogolni minden nap oda. Amikor felért körülnézett. Az épület tettszett neki. Vörös téglás építmény, öt emelettel. Megfordult, és visszanézett a lépcsőre, amiről jött. Két dolgot is észrevett. Az egyik, hogy nagyon magasan van, a másik, hogy a negyedik emeleten lévők őt bámulják. Gyorsan elkapta a fejét, és igyekezett nem elbőgni magát. Nehezére esett, de sikerült. Odalépett a teremajtóhoz, vett egy nagy levegőt (megint), és benyitott.
       Az ajtónyílásra mindenki felnézett aki a teremben tartózkodott, és elhallgattak. A tanár még nem volt bent, ez a káoszon is látszott, ami a teremben uralkodott eddig. De most néma csönd lett. De most Ariadne nem megvető pillantásokat kapott. Csak végignéztek rajta, és újra beszélgetni kezdtek. Látszólag kicsit megnyugodott, mert halkan kifújta a levegőt, és halványan elmosolyodott. Aztán találkozott a szeme egy szőke vasalt hajú lánnyal, aki még mindig bámulta, de ahogy Ariadne ránézett, furcsán elkapta a tekintetét. A fekete lány nem foglalkozott vele, inkább körbenézett. Két hely volt, az egyik egy barnás hajú fiú mellett, aki valami számítógépes játékról beszélt folyamatosan, a másik pedig egy világosbarna hajú lány mellett, aki éppen nagy beszélgetésben volt a mögötte ülő két lánnyal, és kicsit furák voltak a ruhái, legalábbis Ariadne nem szokott hozzájuk, feltűnően nagyon színesek voltak. És volt egy homokszínű fejpánt a fején. (?)
-,,Szóval olyan hippisen néz ki".gondolta, és közben tétován letette a táskáját a lány melletti üres helyre, ami így már nem is volt olyan üres. 
-Szia-köszönt rá mosolyogva a hippi lány, majd köszöntek a többiek is.
-Sziasztok-mosolyodott el Ariadne, és kicsit biztosabban ült le, és hallgatta a lányok beszélgetését.
-Szerintem Jace helyesebb a Csontvárosból-mondta el a véleményét egy sötétszőke melírozott lány, akinek piros rúzs volt a száján, és visszafogott, mégis egyedi ruhái voltak.
-Szerintem pedig szánalmas, hogy filmsztárok képei előtt csorgatjátok a nyálatokat és álmodoztok, ahelyett koncentrálhatnátok a való életre, és az igazi fiúkra. Bár most, hogy így belegondolok, álmodozzatok csak, hiszen ha már az igazi fiúk nem nagyon vesznek észre, akkor el kell valamivel terelni a figyelmet, nemde?-szólt bele a beszélgetésbe a másik lány, miközben gúnyos mosolyra húzta a száját. A többiek döbbenten néztek rá, Ariadne pedig végigmérte őt. Baromira gyönyörű volt, nagyon, komolyan. Hatalmas zöldeskék szemét ugyanilyen színű szemhéjfestékkel, és szemceruzával emelte ki, gesztenyebarna haja pedig hullámosan omlott a vállára. Menő, és nőies ruhákat viselt, kifinomult, nem túl sok ékszerrel. Gyönyörű, és nagyon szimpatikus volt egészen addig, amíg meg nem szólalt.
      Nyílt az ajtó, és (újfent) mindenki odanézett. Egy nő lépett be, és odament a tanári asztalhoz, letette a naplót. Barna haja volt, hullámos, és barna szeme, amivel barátságosan nézett körbe. 
-Sziasztok, Rácz Zita vagyok, az osztályfőnök. Nem rég kezdtem tanítani az iskolában. Szerintem az ülésrend maradhat. Vagy van valakinek gondja az ülésrenddel?-nézett körbe, de egy kezet sem látott, úgyhogy rátért a következő témára-Az órarendet lediktálom, de a tankönyvek sajnos csak holnap fognak érkezni, úgyhogy akkor kapjátok. Viszont adok két lapot, az egyiken adatokat kell kitölteni, kérlek figyeljetek oda. A másik pedig egy kis felmérés-szerűség, még mielőtt bemutatkoztok, ezt töltsétek ki. Csak saját gondolatok, megérzések alapján!- az ofő elmosolyodott, körbement a teremben, és mindkét lapot kiosztotta. A teremben csend lett, és mindenki az adatok kitöltésére koncentrált. Addig Rácz tanárnő kicsit nézelődött a teremben, és kíváncsian figyelte leendő osztályát, és elmosolyodott. Az első osztálya. Aztán két jelentkező kezet vett észre. Két egymás mellett ülő lány jelentkezett, és ebben még semmi furcsa nincs. Csakhogy, az egyik lány feltűnően színes, és bohókás ruhákat viselt, így még jobban kiemelve a mellette ülő lány feketeségét. Érdeklődve nézte a két lányt. Vajon miért ültek egymás mellé? Vajon miért szimpatikusak egymásnak? Az ofő már tudta.
-,,Milyen furcsa lehet, hogy ők még nem tudják..."-mosolyodott el, és felszólította Ariadnét.

Szereplők :)

Akkor, kis infó a szereplőkről. Ide csak a becenevüket írom, a teljes nevükről még majd írok később:)


                                                               Ariadne (Adnus)

                                         

Ariadne  a főszereplő lány. Nagyon jól rajzol, legtöbbször otthon egyedül. Az apukájával él, egy panelban. Elég zárkózott lány, de ha valakit megszeret, akkor azt nagyon. Eléggé érzékeny típus, könnyen sír.

Ariana (Annus)

Ariana Ariadne ikertestvére, de -mint láthatjátok- kétpetéjű ikrek. Ariana boldog lány, és kissé őrült is...:) Az anyukájával él, egy kertes házban, egy kutyával. Szeret gitározni, és jó hangja van. Nyaranta állandóan fesztiválokon lóg.

           













Alex


Ő egy gót fiú, bár a stílusa a későbbiekben még picit változni fog ;) Állandóan alszik órán, és ezért ,,lebukott" Ariadnéék osztályába, tehát egy évvel idősebb, mint ők. Általában vidám, és laza. Mivel gót, ezért csak feketét hord, de sajnos az évnyitó miatt ünneplőbe kellett öltöznie, amit láthatólag nehezen visel :)









Szasza

Szasza egy jófej srác, általában ő van a középpontban (és ez egyáltalán nem zavarja). Panelban lakik, közel Alexhez. Jó haverok. Zöldes szeme van.













Dóri

 


Dóri egy baromi szép lány, és ő ezt tudja. Az egója az égboltot súrolja, és beszól mindenkinek. A bunkóság a hobbija. Kitűnő tanuló, csak hogy ezzel is kérkedni tudjon. Nagyon akaratos és parancsolgatós, általában az van, amit ő mond. Van egy húga, és utálják egymást, állandóan megy a vita.






                       


NI Ki

NI Ki egy furcsa lány. Kívülről, belülről. A külseje általában megbotránkoztatja az embereket, de nem nagyon érdekli, megszokta. A haja világoskék, és legtöbbször lágy hullámokban omlik a vállára. Szürkéskék szeme van, és elég sápadt arca. De a belső. Az még a külsejénél is különlegesebb, ugyanis NI Ki hívő. Kötelező olvasmány helyett inkább a bibliát lapozgatja, és dogák előtt sokszor látjuk imádkozni, ami be is szokott jönni, mert kettes-hármassal megússza. Nulla tanulással. Néha verseket ír, hogyha éppen magasröptű gondolatai támadnak.



Penélope (Pe):

Penélope egy külföldi diák, aki Spanyolországból jött ide, és ez a személyiségén is meglátszik. Nagyon temperamentumos, egyenes lány, aki mindig őszinte, erős, de egyben érzékeny is. Imádja a gyerekeket, és már most nagyon jól bánik velük. Év elején még nem nagyon tud magyarul, ezért angolul beszélünk vele.

Ádám

Ádám mindene a számítógép. Hosszú órákon (sőt, napokon) keresztül képes elmerülni a WoW és az Assasins Creed világában, éppen ezért a való élethez nincs sok köze. Nagyon ügyetlen, hiszen mosogatni csak virtuálisan tud, ezért jópár tányért eltört már. Viszont bármit meghackel, csak kérni kell. Amúgy kedves srác, csak hosszú monológjai a számítógép maratonokról, amiket végigvitt, kicsit unalmasak.

Szabi 

Szabi rocker. Jó fej srác, csak néha kicsit ijesztő, mert padokat ugrál át hobbiból. A tanároknak beszól de ez csak természetes. Általában a telóján Metallicát, vagy Black Veil Brides-t üvöltet, és ha zúzósabb  kedve van, akkor megkéri Ádámot, hogy hackelje meg a TV-t, és valami rock adóra headbang-el. Nem tanul valami jól, de súgással általában megússza.

Kyra

Kyra amolyan művészlélek. Egyedi stílusa és ruhái vannak. Szereti az irodalmat, főleg a verseket. Imádja a színházat, a drámákat. Balettozik, és már külföldön is fellép szóló táncokkal, mert nagyon-nagyon ügyes. Olyan négyes tanuló, de igazából neki mindegy, mert a tánchoz és a színházhoz nem kell matek.






Zoé



Elsőre egy hülye p°csának tűnhet, és néha vannak ilyesmi vonásai, de amúgy egy jófej lány, és idővel rájön, hogy nem minden a külső. Egyke gyerek, két laza szülővel, úgyhogy neki mindent szabad


.

Apu

Ő a lányok apukája. A lányok szülei sajnos még kis korukban elváltak. Így Ariadne került az apjukhoz, és Ariana az anyjukhoz. Nagyon jó színész, régen rock bandája volt, ami sajnos már feloszlott, de azért még hallgatja a rockot, ha már nem játssza. Így elég sok zenét ismer. Arany szíve van, hihetetlenül kedves ember, nagyon figyel másokra. Ő igazából sosem nőtt fel teljesen. Tud komoly lenni, ha kell, de valójában ő egy nagyra nőtt gyerek.






                         Hanna (anyu)      
                          
Hanna a lányok anyukája. Amíg Ariana mindennap találkozik vele, addig Araidne két éves kora óta nem látta. Nagyon kedves, és segítőkész, mindig előtérbe helyezi mások igényeit, és csakis utána jönnek a sajátjai. Csodálatosan főz,  nagy állat-, és természetbarát. Mindig vidám, akárcsak a lánya, Ariana.