3. Hogy hívják anyukádat?

Üdv, itt az új rész:) Köszönöm a kommanteket, és az új feliratkozót! Nem is húzom tovább az időtöket, jó olvasást! ;)

Ahogy teltek a percek, egyre nőtt benne a kíváncsiság, hogy igazán megismerje a körülötte ülő embereket. Amikor Rácz tanárnő az utolsó lapot is beszedte, már annyira izgult, hogy- akár öntudatlanul, akár nem- elkezdte rágni a körmét, amiről így lepattogzott a reggel ráfestett fekete körömlakk.

-Úgy látom minenki kitöltötte mind a két lapot, kisebb-nagyobb sikerrel- kezdett bele a tanárnő- szóval, akkor mutatkozzunk be! Szerintem kezdjük hátulról. A szőkésbarna hajú lány!

Az említett megköszörülte a torkát (biztos nem lehet könnyű beszélni, ráadásul bemutatkozni egy csapat figyelő embernek, akiket nem ismersz), és vörös rúzsos száját szóra nyitotta.

-Palotai Kyra vagyok, 14 éves, és mindenem a tánc. Balettozom, de járok szteppelni, ír szteppelni és hip-hop-ozni. Léptem már föl külföldön is, ezért sok helyet láttam, bár nem sokat pihentem-mosolyodott el.

-Hű, akkor sokat próbálsz is, gondolom- szólt közbe Rácz tanárnő.

-Minden szabadidőmben-mosolygott a táncos lány.

-Köszönjük. Mellette a barna hajú lány!-szólított a tanárnő.

-Kovács Dóri vagyok, 14. Most közlöm mindenkivel, hogy én nem vagyok az a ,,juuuj, megbántottak, akkor most ülök a sarokban és zokogok típus, de vihogva SMS-ezni sem fogok valami ,,júúúj de aranyooooos" fiúval, mert szerintem ez szánalmas. Komolyan, filmsztárok képei előtt csorgatjátok a nyálatokat?! Szánalom. Csak sajnálni tudlak titeket- mondta szerényen. Előtte egy paddal Ariadne fintort vágott. Remek, legalább lesz kit utálni. Mellette a hippi lány most nem firkált, hanem ő is figyelt, az arcáról pedig nem lehetett kiolvasni semmit. Ariadne észrevette, hogy a csokibarna szemű lány hátrafordult a széken, és olyan pillantást vetett Dórira, hogy még a fekete lány (aki elkapta ezt a pillantást) is beleborzongott. 

-Ha ez a lány a szemével ölni tudna...- gondolta. Közben Dórinak is feltűnt, hogy a lány bámulja.

-Ne nézz már ilyen bambán rám!!- szólt rá. A lány felpattant, és majdhogynem felborítva a széket elindult a hátsó pad felé, a szeméből csak úgy sütött a harag. De valahogy, ha jobban megnézted, akkor a harag mellett ott volt valami komolyság, és ebből tudni lehetett, hogy nem esne neki senkinek, hanem mint egy felnőtt ember, megbeszélné. Most sem esett volna neki Dórinak sem, ebben az emó lány is biztos volt, csakhogy sosem derült ki mi történt volna, mert a tanárnő közbelépett.

- Penélope, please!- szólt rá, bár azt senki nem értette, hogy miért angolul, de gondolták, majd kiderül. 

-Akkor ezek szerint Penélope a neve? Érdekes név- gondolta Ariadne, és kíváncsian figyelte a történéseket. A lány megtorpant, és továbbra is dühösen nézett Dórira, akinek az arcáról most eltűnt a megszokott gúnyos vigyor. 

-I think that's pitiable, how you feel cool, 'coz you violence to others!! Well, 'coz you know it, that's made you a pitiable little worm, who doesn't have assurance, and now she think that, how she better here anyone!! Better than who?!  (Szerintem meg az a szánalmas, hogy attól érzed menőnek magad, hogy beszólsz másoknak!! Hát csakhogy tudd, ettől csak egy szánalmas kis féreg leszel, akinek semmi önbizalma, és így azt hiszi, hogy ő most jobb itt bárkinél!! Ugyan kinél?!)- mondta dühösen, majd megfordult, visszament a padjához, és leült. Nagyon kiakaszthatta amit Dóri mondott, és ezzel a fekete lány is egyetértett.
-Igaza van! Most komolyan, mit képzel magáról?-gondolta, bár ő nem adott teret ilyen vehemensen a véleményének. Egyre szimpatikusabb volt neki a lány, vagyis Penélope, talán pont azért, mert annyira különböznek. Ez a lány nagyon nyitott, egyenes, és őszinte, de baromi jólelkű és mindig segít másokon. Egyszerre erős és esendő. Ezzel szemben Ariadne visszahúzódó, nagyon-nagyon érzékeny, de végletekig jólelkű, állatbarát. Komolyan, egy légynek se tudna ártani. Most azon töprengett, hogy valószínűleg Penélope külföldi. Vajon melyik országból jöhetett?
-Van benne valami, amitől más, mint az itteni emberek. Valami lángolás. Van benne valami tűz, ami sosem alszik ki, benne lángol, hajtja élete végéig, és nem hagyja nyugodni. Az tetszik benne, hogy nagyon érzékeny-gondolkodott-Mondjuk a szeme durva. Mármint, hatalmas, és minden érzelem, ami elönti őt, tökéletesen látszik a barna szemekben, ezért ha dühös, akkor hajjaj, futás van, mert a szemével ölni tudna. De mondjuk baromi szép szeme van-gondolkodott tovább, aztán arra eszmélt, hogy már a mellette ülő beszél.
-Librey Ariana vagyok, 14 éves. Az anyukámmal élek. Imádom az állatokat és a természetet, sokszor kirándulunk, csak úgy, amerre a lábunk visz. Anyu szerint jó hangom van, de nem járok sehova, inkább vele éneklek-mosolygott egy világoskék ceruzával a kezében. Mellette a fekete lány csodálkozva nézett maga elé.
-Hogy hívják anyukádat?-kérdezte halkan, de a síri csöndben mindenki jól hallhatta.
-Tessék?-kérdezett vissza a hippi lány, mert nem nagyon értette, hogy ez most miért is olyan fontos.
-Hogy hívják anyukádat?-ismételte meg egy kicsit türelmetlenebbül sötét ruhás padtársa.
-Öhm...Hanna. Miért?- nézett értetlenül a hippi lány. De a kérdésére nem kapott választ. A padtársának elkerekedett a szeme, leblokkolt és hitetlenül nézett maga elé. Egy fél percig néma csend volt, de ezt a tanárnő megszakította.
-Következő!...