Sziasztok! :) Itt a következő rész, jó olvasást hozzá!
Alex felpattant a székről mellőlem, és ő is kilesett.
- Kesztyű?- fordult a fehér hajú lányhoz, aki mostanra rendbe szedte magát, és
higgadtan állt azt ablak mellett. Csak tudnám, hogyan képes erre.
- Volt- legyintett a lány- ez természetes.
- Helyes. Akkor körbe fognak itt nézni- mondta Alex, és végignézett a szobán.
- Azt hiszem ideje indulnom, nem akarlak bajba keverni titeket- nézett felénk szabadkozva Aleksia.
- Ugyan, már mi is benne vagyunk- emeltem fel a fejem a párnáról.
Alex és Aleksia egymásra néztek, majd a fiú bólintott.
- Jó, akkor ti az unokatestvéreim vagytok....Franciaországból. Idejöttetek, mert hallottátok a szörnyű hírt- a fiú egy pillanatra elhallgatott, eszébe jutott, hogy nekünk ezt nem kellene tudnunk- azt a szörnyű hírt mondjuk.....hogy meghaltak a szüleim, persze ez nem igaz, de...tegyük fel. És ezért jöttetek ide- a fiú most nagyon sebezhetőnek tűnt. Egy pillanatig. Utána, ahogy felnézett, már nyoma sem volt szemében az előbbi tehetetlenségnek, inkább dacot láttam benne. Küzdeni fog.
- Akkor nem kellene feketében lennünk?- kérdeztem meg halkan, de meghallották.
- De, de, ez igaz...-biccentett szórakozottan Alex.
- Oké- bólintottam, és vettem volna fel a pulcsimat, mert az fekete. De aztán rájöttem, hogy már nem az a pink felső van rajtam, amiben suliba voltam, mert mielőtt eljöttünk átöltöztem, szóval a felsőm is fekete volt.
- Ahogy látom, ezzel neked nem lesz gondod- nézett rám somolyogva. Erre elmosolyodtam. Muszáj volt.
- Ahogy látom neked sem- böktem még mindig mosolyogva a full feketében az ajtófélfának támaszkodó fiú felé.
- Hát nem- sóhajtott- Aleksia!
A lány kijött a konyhából, Alex pedig végigmérte. Nyilván azt nézte, hogy eléggé fekete-e a ruhája, engem mégis elkapott a féltékenység pár pillanatra.
- Oké, akkor már csak egy dolgunk van- mondta a fiú, és az ikrem felé sandított, aki még mindig ott feküdt kiütve a fotelban.
- Nála beadhatjuk, hogy hippi, ezért nem hord feketét nem?- kérdeztem, hátha.
- Hát, ezért egy haláleset van olyan komoly szerintem, hogy még Mr. Berger is feketébe öltözik- mormogta a fiú.
- Igen, talán még Berger is –somolyogtam, és oldalra sandítottam. Alex gondterhelten nézett körbe.
- Fel kell keltenünk- lépett a tesóm mellé Aleksia, és először bökdösni, majd amikor erre nem reagált, rázni kezdte az alvót.
- Hmmmmöööö.......-közölte Ariana, amikor végre kezdett magához térni.
- Neked is szépjóreggelt!!- mosolygott rá Aleksia. Irtó bátor ez a lány.
- Volt- legyintett a lány- ez természetes.
- Helyes. Akkor körbe fognak itt nézni- mondta Alex, és végignézett a szobán.
- Azt hiszem ideje indulnom, nem akarlak bajba keverni titeket- nézett felénk szabadkozva Aleksia.
- Ugyan, már mi is benne vagyunk- emeltem fel a fejem a párnáról.
Alex és Aleksia egymásra néztek, majd a fiú bólintott.
- Jó, akkor ti az unokatestvéreim vagytok....Franciaországból. Idejöttetek, mert hallottátok a szörnyű hírt- a fiú egy pillanatra elhallgatott, eszébe jutott, hogy nekünk ezt nem kellene tudnunk- azt a szörnyű hírt mondjuk.....hogy meghaltak a szüleim, persze ez nem igaz, de...tegyük fel. És ezért jöttetek ide- a fiú most nagyon sebezhetőnek tűnt. Egy pillanatig. Utána, ahogy felnézett, már nyoma sem volt szemében az előbbi tehetetlenségnek, inkább dacot láttam benne. Küzdeni fog.
- Akkor nem kellene feketében lennünk?- kérdeztem meg halkan, de meghallották.
- De, de, ez igaz...-biccentett szórakozottan Alex.
- Oké- bólintottam, és vettem volna fel a pulcsimat, mert az fekete. De aztán rájöttem, hogy már nem az a pink felső van rajtam, amiben suliba voltam, mert mielőtt eljöttünk átöltöztem, szóval a felsőm is fekete volt.
- Ahogy látom, ezzel neked nem lesz gondod- nézett rám somolyogva. Erre elmosolyodtam. Muszáj volt.
- Ahogy látom neked sem- böktem még mindig mosolyogva a full feketében az ajtófélfának támaszkodó fiú felé.
- Hát nem- sóhajtott- Aleksia!
A lány kijött a konyhából, Alex pedig végigmérte. Nyilván azt nézte, hogy eléggé fekete-e a ruhája, engem mégis elkapott a féltékenység pár pillanatra.
- Oké, akkor már csak egy dolgunk van- mondta a fiú, és az ikrem felé sandított, aki még mindig ott feküdt kiütve a fotelban.
- Nála beadhatjuk, hogy hippi, ezért nem hord feketét nem?- kérdeztem, hátha.
- Hát, ezért egy haláleset van olyan komoly szerintem, hogy még Mr. Berger is feketébe öltözik- mormogta a fiú.
- Igen, talán még Berger is –somolyogtam, és oldalra sandítottam. Alex gondterhelten nézett körbe.
- Fel kell keltenünk- lépett a tesóm mellé Aleksia, és először bökdösni, majd amikor erre nem reagált, rázni kezdte az alvót.
- Hmmmmöööö.......-közölte Ariana, amikor végre kezdett magához térni.
- Neked is szépjóreggelt!!- mosolygott rá Aleksia. Irtó bátor ez a lány.
- Hol vagyok?- tette fel a tesóm ugyanazt a kérdést,
amit én egy órája.
- Hát tudod bogaram, miután elájultál....-kezdte mesélni Aleksia egy picit gúnyosan a sztorit. Nem tudom, mi baja lehet a tesómmal, de biztos megvan rá az oka.
- Kérlek, hadd én- intettem neki, és leültem a tesóm ágya szélére.
- Na mondd- mondta kissé bekábult hangon. Mint aki szívott valamit. A biztonság kedvéért megnéztem a pupilláját, de normális volt, szóval csak álmos. De nagyon fura! Na midegy.
- Hát...miután elájultál, ugye jött Aleksia, és beledöfte a betonvasat a pasi hasába, szóval ő ott...hát....
- Meghalt- mondta ki helyettem Alex, mert láthatta, hogy ez nekem nem fog menni.
- Öhm...igen. És most a rendőrség megtalálta a testet, de nincs rajta ujjlenyomat, ha jól értettem, mert Aleksia kesztyűt viselt, szóval körül fognak nézni a környező házakban, tehát itt is. Alex kitalált egy fedősztorit, amit a rendőröknek fogunk mondani, hogy miért vagyunk itt, szóval....ezt majd ő elmondja.
- Miért nem mondjuk el a igazságot a rendőröknek?-kérdezte naivan a hippilány.
- Mert hazugságnak hinnék- néztem le rá.
- Miért?
- Mert az igazi ok elég fura- vontam meg a vállam- a fedősztori hihetőbb.
- Nos, ami azt illeti, az igazi okot mi sem tudjuk- lépett közelebb Alex hozzánk.
- Igazából nem is fontos- próbáltam köntörfalazni.
- Ha este idejöttetek csak ezért, akkor biztos fontos- találta fején a szöget a fiú, miközben leült a mellettünk lévő fotelbe.
- Titoktartást esküdtünk- biccentettem, és lehajoltam Arianához- hogy vagy?
- Ümm...mostmár jól, köszi, de mi ez az egész?
- Mégis kinek fogadtatok titoktartást?- vágott közbe Alex.
- Ez a megállapodás része. Nem mondhatjuk el- próbáltam tartani a frontot, bár sosem néztem ilyen kémes, meg ilyesmi filmeket, szóval fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.
- Aham...értem- bólintott ő- Ez a látogatásotok kapcsolódik időhöz, tehát fontos, hogy pont most jöttetek, vagy bármikor jöhettetek volna?
- Időhöz köthető- bólintottam. Tulajdonképpen ezzel semmit sem mondtam el. Nem?
- Másokhoz is el szoktatok menni emiatt?
- Hát, nem igazán fordult még elő. Hál' Istennek. Ez egy szerencsétlen eset- magyaráztam, aztán rájöttem, hogy túl sokat mondtam. Alex sóhajtva hátradőlt a fotelben. Aleksia, aki végig hallgatta a beszélgetést a konyhából, most előlépett, egy konyhakéssel a kezében. Szép kis darab volt. Sajnos.
- Nekünk tudnunk kell, mit tudsz pontosan, és hogy ki bízott meg, hogy ide gyere.
Ekkor jutott eszembe a mondat, ami a tesóm mondott, mielőtt elindultunk: ,, Ő is veszélyben van, sietnünk kell!" Lehet, hogy Aleksia az a bizonyos veszély? Pedig jóban vannak, úgy látszik.
- Azért jöttem ide, mert ide akartam jönni- a hangom higgadt volt, és Aleksia szemébe néztem.
- Ne köntörfalazz! Volt okod rá!- Aleksia letérdelt a fotel mellé, és végighúzta a kés pengéjét a csuklómon, ami a fotel kartámláján pihent. Nyeltem egyet. Vettem a levegőt, hogy visszavágjak, de ekkor valaki közbeszólt:
-Aleksia, erre semmi szükség- Alex félredöntött fejjel, parázsló szemmel nézett a lányra. Aztán találkozott a szemünk. A tekintetétől végigfutott a hideg a hátamon, de valahogy mégis vonzott magához. Majdnem fennhangon felkiáltottam, hogy ,,ne nézz így rám!" , de nem tettem. Aleksia keze lehanyatlott, a kés kiesett belőle, és a fejét a karfának támasztotta.
- Sajnálom...-suttogta- muszáj megtudnunk az információkat.
- Megtudjuk máshogy- mondta Alex, és valami járhatott a fejében, mert elgondolkodva nézett hol rám, hol maga elé.
- Sajnálom, nem akarok bajba keverni senkit. De egyvalamit el kell mondanom- felálltam a fotelből, és Alex mellé ültem a fotelje kartámlájára. A közelsége eléggé lestrapált, szóval remegtem, mint a kocsonya.
- Hallgatjuk- Aleksia már eléggé türelmetlen volt.
- Hallgatom - suttogta nekem Alex, mert érezte, hogy ezt csak neki akarom mondani.
- Sajnálom, ami veled történt, nem tudom, hogyan vagy képes elviselni ezt, és élni tovább. Azért jöttünk, hogy ne maradj teljesen egyedül. Hogy ne vessz el- a mondandóm befejeztével elhajoltam tőle, és vártam a reakcióját. Fájdalom suhant át az arcán egy pillanatra, és felnézett rám. Meglepődött.
- Honnan...?
- Csak tudom, rendben?- vágtam közbe, mert nem akartam szegény Szaszát bajba keverni.
- Rendes vagy- mondta. Nem egészen tudom, hogy mire értette. Arra, hogy együttérzek vele, vagy arra, hogy nem akarom bajba keverni Szaszát. De ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón.
- Rendőrség! Nyissák ki!- hallottuk, és Aleksia felpattant.
- A hippi csajon! Nincs fekete!- suttogta kétségbeesetten, de aztán rájött, hogy az most nem segít, ha kétségbeesik, szóval némileg lenyugodott.
- Aleksia, van még fekete cuccod?- kérdezte tőle fojtott hangon Alex.
- Csak egy szoknya....-válaszolt a lány.
- Az tökéletes! Én adom a pulcsimat- suttogtam, és felvettem a földről a ruhadarabot. Odadobtam a tesómnak, aki nem egészen értette, hogy most miért kell átöltöznie, mert még mindig kába volt, de tarthatott Aleksiától, mert rögtön átvette. Nem csoda. Amíg öltözött, addig Aleksia elfordult, de Alex nem. Végig nézte a tesómat, és mintha élvezné a műsort. Amikor a tesómra tévedt a szemem észrevettem, hogy a testünk teljesen ugyanolyan. Ugyanakkora a mellünk, a csípőnk ugyanolyan. Talán az én combom egy kicsit vékonyabb. Azta! Ez fura. Bár végülis ikrek vagyunk. Hogyha Alexnak tetszik az ikrem teste, akkor vajon az enyém....? Áh, ez hülység!! Miért gondolok én ilyenekre?? Most haltak meg a szülei, én meg rosszra gondolok a közelében. Na szép...
- Rendőrség! Tudjuk, hogy benn vannak, nyissák ki!- dörömböltek megint az ajtón.
- Elnézést, már nyitjuk is, csak az egyik itt tartózkodó felöltözik- kiabált ki Aleksia időhúzásképp.
- Rosszkor jöttünk?- kezdett röhögni a rendőr és aztán a másik is, olyan primitív hangon, hogy felfordult a gyomrom. Milyen környék ez, ha még a rendőrök is ilyenek? Ekkor Alex dühösen az ajtóhoz lépett, és határozottan kinyitotta. Talán még határozottabban is, mint akarta.
- Szép jó estét!- mondta fogcsikorgatva. Tényleg dühös lehetett, de tudta, hogy ilyenkor nem tanácsos kiakadni, mert bűnrészesnek fogják beállítani. Szerintem simán. Itt még a rendőrség is korrupt. Vagy nem tudom...
- Szép jó estét!- vigyorogtak rá a rendőrök, félretolták, és beléptek az ajtón.
- Mit akarnak?- kérdezte meg a fiú higgadtan.
- Volt itt, pár utcányira egy haláleset ma éjjel, nem tudnak esetleg erről valamit?- tette fel a kérdést a rendőr, a szobában pedig mindenki meglepődött. Egész élethű volt.
- Egy haláleset...?- kérdezett vissza Ariana remegő hangon, és úgy nézett körbe a szobában, mintha a gyilkos bármikor előugorhatna a függöny mögül. Baromi jól játszotta.
- Igen, sajnálatos módon.
- Nem hallottunk erről semmit- fordult Alex a rendőrökhöz.
- Nincsenek itthon a szülők?- a rendőrök rá sem hederítettek a fiú válaszára, gondolom mindenki ezt mondja nekik, hallották már vagy ezerszer.
- A szüleim meghaltak- mondta ki Alex, végül is már úgyis tudjuk.
- Részvétünk. Ők kik?- böktek felénk a rendőrök, minden együttérzés nélkül. De Alexet nem kell sajnálni.
- Ők barátok. Hallották a hírt, és ezért jöttek ide- hazudta Alex szemrebbenés nélkül.
- Mikor érkeztek?- kérdezte a rendőr.
- Egy hete.
- Értem- hümmögött az idősebbik férfi.
- Elnézést a zavarásért, már megyünk is- mondta a másik, de ekkor a késre tévedt a pillantásuk, ami Aleksia mellett hevert a földön.
- Ez....?- Aleksia remegni kezdett.
- Az...?-kérdezett vissza, és a remegés egyáltalán nem volt már. Elmúlt. Hihetetlen.
- Igen, ez- guggolt le hozzá a rendőr, és kérdőn nézett rá.
- Elejtettem.
-Na, és mit akartál csinálni vele drága?- a rendőr úgy érezte, hogy most fején találta a szöget. Talán előléptetik, és akkor felesége is elégedettebb lesz. És ha a feleség elégedettebb, az több szempontból is jó...
-Fel akartam vágni ezt a céklát- bökött az asztal felé a ,,bűnös". És ahogy jobban megnéztem: tényleg volt egy cékla az asztalon.
-Aham, a céklát...- a rendőr látszólag nem örült, mert nem volt mibe belekötnie. Még a homlokát is ráncolta. Ám ez csapda volt. Azt figyelte, hogy Aleksia megnyugszik-e, elhiszi-e, hogy nem gyanakszik. De a lány tapasztaltabbnak bizonyult ennél, mert semmiféle érzelem nem suhant át az arcán. Ekkor azonban a rendőr a földön heverő késre pillantott. És látta, hogy már nem tiszta. Alex követte a pillantását, és szinte azonnal rávágta:
-Tudja, ez a második cékla. Már egyet felvágtunk, de úgy néz ki nem lesz elég, szóval...
-Megkérdezhetem uram, hogy miért szeletelnek céklákat hajnali fél négykor?-hallgattatta el a fiút a férfi a jogos kérdéssel.
-Mert terhes vagyok, és megkívántam-vágtam rá kapásból, és próbáltam úgy ülni, hogy az érvelésem hihetőnek tűnjön. Vagyis magamra húztam egy takarót, felhúztam egy picit a térdem, és nyúzottan néztem.
-Oh, igen? És mikor jön a baba?-ügyeskedett tovább a pasi.
- Négy hónap múlva-mondta Aleksia, próbálván belőni, hogy mikortól kívánós az ember, de még nem olyan nagy a hasa.
-Igen, nagyon izgulunk- szólt közbe a tesóm izgatott, örvendező hangon. Zseniálisan csinálta! Komolyan a Broadway-en lenne a helye! Ez jól is jött most.
- Nem hiszem el, hogy a lányok ilyen ribanc lotyók mostanában, hogy mindennel felcsináltatják magukat, ami mozog. Hogy lehetsz ilyen kurva?-rőkönyödött meg a rendőr, de ezt nem túl szép módon. Ez nagyon, nagyon fájt, noha nem is volt igaz. De akkor is, ha valakit mondjuk megerőszakol, pont egy ilyen tapló seggfej, mint ez a zsaru, és semmit nem tud tenni ellene, akkor még a lányra néznek majd furcsán, ha terhes lesz! Ez felháborító! De tudtam, hogy most nem durranhat el az agyam. Most nem, egy rendőrrel szemben, akinek gyanúsak vagyunk a nemrég történt gyilkosság ügyében, amiben benne is voltunk. Legalábbis Aleksia. Bár onnantól kezdve, hogy én, mint szemtanú, nem hívtam a rendőrőket, én is bűnrészesnek számítok. Oké, nyugalom. Semmi gond.
-Már elnézést!-csattant mellettem egy hang, és ahogy balra tekintettem, egy parázsló mélykék szempárba botlottam.
-Ne, Alex hagyjad, nem kell-próbáltam lebeszélni arról, hogy szavakkal gyilkosságot
kövessen el a tulajdon életével szemben.
-De kicsim, kell- mondta elszántan, én pedig nem értettem. Nem értettem hogy miért kell, és hogy mi az a kicsim. Na a kicsimet végképp nem értettem. De aztán jött a magyarázat- az a baba az én lányom, magának semmi köze hozzá!
- Kérlek drágám! Semmi baj! Nem tudhatta!-vettem át én is a szerepet, amikor leesett, hogy mire megy ki a játék.
-Nem, ez felháborító! Senki nem beszélhet így veled! A barátnőm vagy, és amíg ítt vagyok, senki nem beszélhet így veled!- a fiú komolyan, és elszántan beszélt. Az a baj, hogy jól esett amit mondott, noha ez sem volt igaz. És ha ez csak egy álom...?
- Hát tudod bogaram, miután elájultál....-kezdte mesélni Aleksia egy picit gúnyosan a sztorit. Nem tudom, mi baja lehet a tesómmal, de biztos megvan rá az oka.
- Kérlek, hadd én- intettem neki, és leültem a tesóm ágya szélére.
- Na mondd- mondta kissé bekábult hangon. Mint aki szívott valamit. A biztonság kedvéért megnéztem a pupilláját, de normális volt, szóval csak álmos. De nagyon fura! Na midegy.
- Hát...miután elájultál, ugye jött Aleksia, és beledöfte a betonvasat a pasi hasába, szóval ő ott...hát....
- Meghalt- mondta ki helyettem Alex, mert láthatta, hogy ez nekem nem fog menni.
- Öhm...igen. És most a rendőrség megtalálta a testet, de nincs rajta ujjlenyomat, ha jól értettem, mert Aleksia kesztyűt viselt, szóval körül fognak nézni a környező házakban, tehát itt is. Alex kitalált egy fedősztorit, amit a rendőröknek fogunk mondani, hogy miért vagyunk itt, szóval....ezt majd ő elmondja.
- Miért nem mondjuk el a igazságot a rendőröknek?-kérdezte naivan a hippilány.
- Mert hazugságnak hinnék- néztem le rá.
- Miért?
- Mert az igazi ok elég fura- vontam meg a vállam- a fedősztori hihetőbb.
- Nos, ami azt illeti, az igazi okot mi sem tudjuk- lépett közelebb Alex hozzánk.
- Igazából nem is fontos- próbáltam köntörfalazni.
- Ha este idejöttetek csak ezért, akkor biztos fontos- találta fején a szöget a fiú, miközben leült a mellettünk lévő fotelbe.
- Titoktartást esküdtünk- biccentettem, és lehajoltam Arianához- hogy vagy?
- Ümm...mostmár jól, köszi, de mi ez az egész?
- Mégis kinek fogadtatok titoktartást?- vágott közbe Alex.
- Ez a megállapodás része. Nem mondhatjuk el- próbáltam tartani a frontot, bár sosem néztem ilyen kémes, meg ilyesmi filmeket, szóval fogalmam sem volt, hogy mit mondjak.
- Aham...értem- bólintott ő- Ez a látogatásotok kapcsolódik időhöz, tehát fontos, hogy pont most jöttetek, vagy bármikor jöhettetek volna?
- Időhöz köthető- bólintottam. Tulajdonképpen ezzel semmit sem mondtam el. Nem?
- Másokhoz is el szoktatok menni emiatt?
- Hát, nem igazán fordult még elő. Hál' Istennek. Ez egy szerencsétlen eset- magyaráztam, aztán rájöttem, hogy túl sokat mondtam. Alex sóhajtva hátradőlt a fotelben. Aleksia, aki végig hallgatta a beszélgetést a konyhából, most előlépett, egy konyhakéssel a kezében. Szép kis darab volt. Sajnos.
- Nekünk tudnunk kell, mit tudsz pontosan, és hogy ki bízott meg, hogy ide gyere.
Ekkor jutott eszembe a mondat, ami a tesóm mondott, mielőtt elindultunk: ,, Ő is veszélyben van, sietnünk kell!" Lehet, hogy Aleksia az a bizonyos veszély? Pedig jóban vannak, úgy látszik.
- Azért jöttem ide, mert ide akartam jönni- a hangom higgadt volt, és Aleksia szemébe néztem.
- Ne köntörfalazz! Volt okod rá!- Aleksia letérdelt a fotel mellé, és végighúzta a kés pengéjét a csuklómon, ami a fotel kartámláján pihent. Nyeltem egyet. Vettem a levegőt, hogy visszavágjak, de ekkor valaki közbeszólt:
-Aleksia, erre semmi szükség- Alex félredöntött fejjel, parázsló szemmel nézett a lányra. Aztán találkozott a szemünk. A tekintetétől végigfutott a hideg a hátamon, de valahogy mégis vonzott magához. Majdnem fennhangon felkiáltottam, hogy ,,ne nézz így rám!" , de nem tettem. Aleksia keze lehanyatlott, a kés kiesett belőle, és a fejét a karfának támasztotta.
- Sajnálom...-suttogta- muszáj megtudnunk az információkat.
- Megtudjuk máshogy- mondta Alex, és valami járhatott a fejében, mert elgondolkodva nézett hol rám, hol maga elé.
- Sajnálom, nem akarok bajba keverni senkit. De egyvalamit el kell mondanom- felálltam a fotelből, és Alex mellé ültem a fotelje kartámlájára. A közelsége eléggé lestrapált, szóval remegtem, mint a kocsonya.
- Hallgatjuk- Aleksia már eléggé türelmetlen volt.
- Hallgatom - suttogta nekem Alex, mert érezte, hogy ezt csak neki akarom mondani.
- Sajnálom, ami veled történt, nem tudom, hogyan vagy képes elviselni ezt, és élni tovább. Azért jöttünk, hogy ne maradj teljesen egyedül. Hogy ne vessz el- a mondandóm befejeztével elhajoltam tőle, és vártam a reakcióját. Fájdalom suhant át az arcán egy pillanatra, és felnézett rám. Meglepődött.
- Honnan...?
- Csak tudom, rendben?- vágtam közbe, mert nem akartam szegény Szaszát bajba keverni.
- Rendes vagy- mondta. Nem egészen tudom, hogy mire értette. Arra, hogy együttérzek vele, vagy arra, hogy nem akarom bajba keverni Szaszát. De ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón.
- Rendőrség! Nyissák ki!- hallottuk, és Aleksia felpattant.
- A hippi csajon! Nincs fekete!- suttogta kétségbeesetten, de aztán rájött, hogy az most nem segít, ha kétségbeesik, szóval némileg lenyugodott.
- Aleksia, van még fekete cuccod?- kérdezte tőle fojtott hangon Alex.
- Csak egy szoknya....-válaszolt a lány.
- Az tökéletes! Én adom a pulcsimat- suttogtam, és felvettem a földről a ruhadarabot. Odadobtam a tesómnak, aki nem egészen értette, hogy most miért kell átöltöznie, mert még mindig kába volt, de tarthatott Aleksiától, mert rögtön átvette. Nem csoda. Amíg öltözött, addig Aleksia elfordult, de Alex nem. Végig nézte a tesómat, és mintha élvezné a műsort. Amikor a tesómra tévedt a szemem észrevettem, hogy a testünk teljesen ugyanolyan. Ugyanakkora a mellünk, a csípőnk ugyanolyan. Talán az én combom egy kicsit vékonyabb. Azta! Ez fura. Bár végülis ikrek vagyunk. Hogyha Alexnak tetszik az ikrem teste, akkor vajon az enyém....? Áh, ez hülység!! Miért gondolok én ilyenekre?? Most haltak meg a szülei, én meg rosszra gondolok a közelében. Na szép...
- Rendőrség! Tudjuk, hogy benn vannak, nyissák ki!- dörömböltek megint az ajtón.
- Elnézést, már nyitjuk is, csak az egyik itt tartózkodó felöltözik- kiabált ki Aleksia időhúzásképp.
- Rosszkor jöttünk?- kezdett röhögni a rendőr és aztán a másik is, olyan primitív hangon, hogy felfordult a gyomrom. Milyen környék ez, ha még a rendőrök is ilyenek? Ekkor Alex dühösen az ajtóhoz lépett, és határozottan kinyitotta. Talán még határozottabban is, mint akarta.
- Szép jó estét!- mondta fogcsikorgatva. Tényleg dühös lehetett, de tudta, hogy ilyenkor nem tanácsos kiakadni, mert bűnrészesnek fogják beállítani. Szerintem simán. Itt még a rendőrség is korrupt. Vagy nem tudom...
- Szép jó estét!- vigyorogtak rá a rendőrök, félretolták, és beléptek az ajtón.
- Mit akarnak?- kérdezte meg a fiú higgadtan.
- Volt itt, pár utcányira egy haláleset ma éjjel, nem tudnak esetleg erről valamit?- tette fel a kérdést a rendőr, a szobában pedig mindenki meglepődött. Egész élethű volt.
- Egy haláleset...?- kérdezett vissza Ariana remegő hangon, és úgy nézett körbe a szobában, mintha a gyilkos bármikor előugorhatna a függöny mögül. Baromi jól játszotta.
- Igen, sajnálatos módon.
- Nem hallottunk erről semmit- fordult Alex a rendőrökhöz.
- Nincsenek itthon a szülők?- a rendőrök rá sem hederítettek a fiú válaszára, gondolom mindenki ezt mondja nekik, hallották már vagy ezerszer.
- A szüleim meghaltak- mondta ki Alex, végül is már úgyis tudjuk.
- Részvétünk. Ők kik?- böktek felénk a rendőrök, minden együttérzés nélkül. De Alexet nem kell sajnálni.
- Ők barátok. Hallották a hírt, és ezért jöttek ide- hazudta Alex szemrebbenés nélkül.
- Mikor érkeztek?- kérdezte a rendőr.
- Egy hete.
- Értem- hümmögött az idősebbik férfi.
- Elnézést a zavarásért, már megyünk is- mondta a másik, de ekkor a késre tévedt a pillantásuk, ami Aleksia mellett hevert a földön.
- Ez....?- Aleksia remegni kezdett.
- Az...?-kérdezett vissza, és a remegés egyáltalán nem volt már. Elmúlt. Hihetetlen.
- Igen, ez- guggolt le hozzá a rendőr, és kérdőn nézett rá.
- Elejtettem.
-Na, és mit akartál csinálni vele drága?- a rendőr úgy érezte, hogy most fején találta a szöget. Talán előléptetik, és akkor felesége is elégedettebb lesz. És ha a feleség elégedettebb, az több szempontból is jó...
-Fel akartam vágni ezt a céklát- bökött az asztal felé a ,,bűnös". És ahogy jobban megnéztem: tényleg volt egy cékla az asztalon.
-Aham, a céklát...- a rendőr látszólag nem örült, mert nem volt mibe belekötnie. Még a homlokát is ráncolta. Ám ez csapda volt. Azt figyelte, hogy Aleksia megnyugszik-e, elhiszi-e, hogy nem gyanakszik. De a lány tapasztaltabbnak bizonyult ennél, mert semmiféle érzelem nem suhant át az arcán. Ekkor azonban a rendőr a földön heverő késre pillantott. És látta, hogy már nem tiszta. Alex követte a pillantását, és szinte azonnal rávágta:
-Tudja, ez a második cékla. Már egyet felvágtunk, de úgy néz ki nem lesz elég, szóval...
-Megkérdezhetem uram, hogy miért szeletelnek céklákat hajnali fél négykor?-hallgattatta el a fiút a férfi a jogos kérdéssel.
-Mert terhes vagyok, és megkívántam-vágtam rá kapásból, és próbáltam úgy ülni, hogy az érvelésem hihetőnek tűnjön. Vagyis magamra húztam egy takarót, felhúztam egy picit a térdem, és nyúzottan néztem.
-Oh, igen? És mikor jön a baba?-ügyeskedett tovább a pasi.
- Négy hónap múlva-mondta Aleksia, próbálván belőni, hogy mikortól kívánós az ember, de még nem olyan nagy a hasa.
-Igen, nagyon izgulunk- szólt közbe a tesóm izgatott, örvendező hangon. Zseniálisan csinálta! Komolyan a Broadway-en lenne a helye! Ez jól is jött most.
- Nem hiszem el, hogy a lányok ilyen ribanc lotyók mostanában, hogy mindennel felcsináltatják magukat, ami mozog. Hogy lehetsz ilyen kurva?-rőkönyödött meg a rendőr, de ezt nem túl szép módon. Ez nagyon, nagyon fájt, noha nem is volt igaz. De akkor is, ha valakit mondjuk megerőszakol, pont egy ilyen tapló seggfej, mint ez a zsaru, és semmit nem tud tenni ellene, akkor még a lányra néznek majd furcsán, ha terhes lesz! Ez felháborító! De tudtam, hogy most nem durranhat el az agyam. Most nem, egy rendőrrel szemben, akinek gyanúsak vagyunk a nemrég történt gyilkosság ügyében, amiben benne is voltunk. Legalábbis Aleksia. Bár onnantól kezdve, hogy én, mint szemtanú, nem hívtam a rendőrőket, én is bűnrészesnek számítok. Oké, nyugalom. Semmi gond.
-Már elnézést!-csattant mellettem egy hang, és ahogy balra tekintettem, egy parázsló mélykék szempárba botlottam.
-Ne, Alex hagyjad, nem kell-próbáltam lebeszélni arról, hogy szavakkal gyilkosságot
kövessen el a tulajdon életével szemben.
-De kicsim, kell- mondta elszántan, én pedig nem értettem. Nem értettem hogy miért kell, és hogy mi az a kicsim. Na a kicsimet végképp nem értettem. De aztán jött a magyarázat- az a baba az én lányom, magának semmi köze hozzá!
- Kérlek drágám! Semmi baj! Nem tudhatta!-vettem át én is a szerepet, amikor leesett, hogy mire megy ki a játék.
-Nem, ez felháborító! Senki nem beszélhet így veled! A barátnőm vagy, és amíg ítt vagyok, senki nem beszélhet így veled!- a fiú komolyan, és elszántan beszélt. Az a baj, hogy jól esett amit mondott, noha ez sem volt igaz. És ha ez csak egy álom...?
- Na jólvan, elnézésüket kérem, hogy megsértettem a fiatal anyukát - mondta a rendőr gúnyosan.
- Elég érdekes ez a helyzet...- tette hozzá a másik rendőr- maguk céklát pucolnak az éjszaka közepén, és azt állítják, hogy az a tizennégy éves lány terhes, ettől a sráctól...és a kés ok nélkül a földön hever.
- Vannak furcsa szokásaink - válaszolt Alex komoly fejjel. Erre én majdnem felnevettem, méghogy furcsa szokások! Tiszta dili az egész!! Őrültek vagyunk, ha elhisszük, hogy nem fognak gyanakodni ránk.
- Hát azt látom - biccentett a pasas, és felsőbbrendűnek érezte magát. Mindenki néma csöndben várt. Tudtuk, hogy tőle, csakis tőle függ az életünk. De sajnos ezzel ő is nagyon tisztában volt. Már éppen mondta volna, hogy menjünk be velük a rendőrségre, amikor nem várt fordulatot vett az események sorozata. Bár már semmin sem kellene meglepődnöm. Aleksia, aki eddig ártatlan fejet vágva állt a rendőr mellett, hirtelen teljes erőből lefejelte őt. A férfi megtántorodott és eszméletét vesztve a földre zuhant. A társa szinte azonnal reagált és előhúzta a pisztolyát, de Aleksia számított erre. A kezében kés villant, amit beledöfött a rendőr szívébe, majd megforgatta. A pisztoly a földre hullott...
***
-Valahová el kell vinnünk a hullát, mert mindjárt magához tér a másik - sürgetett minket Alex. Ahogy óvatosan felemelte a testet, felcsúszott a pólója alja és kivillant egészen izmos felsőteste. De most nem ez kötött le. Hanem, hogy teli volt az egész mély, véres vágásokkal. Szabályos vágásokkal, amiket önszántából csinál az ember, ha már nagyon szenved. Ha már belül meghalt ezerszer. És most haldoklik ezeregyedszerre is. Elkerekedett a szemem, és akaratlanul is sajnálni kezdtem. Észrevette, hogy a vágásokat nézem, és fürkésző tekintettel figyelt. Kíváncsi volt, mit szólok hozzá. Közelebb léptem, és végigsimítottam a legnagyobbon.
- Elég érdekes ez a helyzet...- tette hozzá a másik rendőr- maguk céklát pucolnak az éjszaka közepén, és azt állítják, hogy az a tizennégy éves lány terhes, ettől a sráctól...és a kés ok nélkül a földön hever.
- Vannak furcsa szokásaink - válaszolt Alex komoly fejjel. Erre én majdnem felnevettem, méghogy furcsa szokások! Tiszta dili az egész!! Őrültek vagyunk, ha elhisszük, hogy nem fognak gyanakodni ránk.
- Hát azt látom - biccentett a pasas, és felsőbbrendűnek érezte magát. Mindenki néma csöndben várt. Tudtuk, hogy tőle, csakis tőle függ az életünk. De sajnos ezzel ő is nagyon tisztában volt. Már éppen mondta volna, hogy menjünk be velük a rendőrségre, amikor nem várt fordulatot vett az események sorozata. Bár már semmin sem kellene meglepődnöm. Aleksia, aki eddig ártatlan fejet vágva állt a rendőr mellett, hirtelen teljes erőből lefejelte őt. A férfi megtántorodott és eszméletét vesztve a földre zuhant. A társa szinte azonnal reagált és előhúzta a pisztolyát, de Aleksia számított erre. A kezében kés villant, amit beledöfött a rendőr szívébe, majd megforgatta. A pisztoly a földre hullott...
***
-Valahová el kell vinnünk a hullát, mert mindjárt magához tér a másik - sürgetett minket Alex. Ahogy óvatosan felemelte a testet, felcsúszott a pólója alja és kivillant egészen izmos felsőteste. De most nem ez kötött le. Hanem, hogy teli volt az egész mély, véres vágásokkal. Szabályos vágásokkal, amiket önszántából csinál az ember, ha már nagyon szenved. Ha már belül meghalt ezerszer. És most haldoklik ezeregyedszerre is. Elkerekedett a szemem, és akaratlanul is sajnálni kezdtem. Észrevette, hogy a vágásokat nézem, és fürkésző tekintettel figyelt. Kíváncsi volt, mit szólok hozzá. Közelebb léptem, és végigsimítottam a legnagyobbon.
- Ez nem megoldás ugye tudod?- suttogtam
még mindig elképedve.
- Segít- válaszolt őszintén.
- Csak rövidtávon- kötekedtem. Szentül hittem, hogy ez így nincs rendben.
- Jobb, mint a semmi- biccentett, és lehúzta a pólója alját. A kezem üresen lógott a levegőben - Nem céklát szeleteltetek azzal a késsel...ugye?
- Hát nem. Nem céklát- sóhajtott, és elindult a testtel az ajtó felé. Csak megráztam a fejem, és én is sóhajtottam. Nehéz idők. Ekkor egy szörnyű halálhörgést hallottam. Keresni kezdtem a hang forrását, de a pici lakásban ezt nem volt nehéz megtalálni. Aleksia a másik rendőr felett térdelt, és a késről vér csöpögött. Alex is visszafordult az ajtóból, és elkerekedett a szeme.
- Hé, csak akkor ölünk, ha muszáj! Most mi ütött beléd, eddig nem voltál ilyen.... beteg- rökönyödött meg. A lány válaszra sem méltatta, hanem inkább leköpte a hullát. Alex felvont szemöldökkel nézte. A lány húzni kezdte a nemrég megölt rendőr holttestét, és kiment vele az ajtón. Mielőtt Alex követte volna, zsebre tette a véres kést. Ki tudja? Bármi megtörténhet. Bármi elképzelhető.
- Segít- válaszolt őszintén.
- Csak rövidtávon- kötekedtem. Szentül hittem, hogy ez így nincs rendben.
- Jobb, mint a semmi- biccentett, és lehúzta a pólója alját. A kezem üresen lógott a levegőben - Nem céklát szeleteltetek azzal a késsel...ugye?
- Hát nem. Nem céklát- sóhajtott, és elindult a testtel az ajtó felé. Csak megráztam a fejem, és én is sóhajtottam. Nehéz idők. Ekkor egy szörnyű halálhörgést hallottam. Keresni kezdtem a hang forrását, de a pici lakásban ezt nem volt nehéz megtalálni. Aleksia a másik rendőr felett térdelt, és a késről vér csöpögött. Alex is visszafordult az ajtóból, és elkerekedett a szeme.
- Hé, csak akkor ölünk, ha muszáj! Most mi ütött beléd, eddig nem voltál ilyen.... beteg- rökönyödött meg. A lány válaszra sem méltatta, hanem inkább leköpte a hullát. Alex felvont szemöldökkel nézte. A lány húzni kezdte a nemrég megölt rendőr holttestét, és kiment vele az ajtón. Mielőtt Alex követte volna, zsebre tette a véres kést. Ki tudja? Bármi megtörténhet. Bármi elképzelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése